A férfitestben a női lélek, olyan mint a tűz és a víz... Tehát nem túl könnyű "kibékíteni" a külsőt és a belsőt, úgy hogy egyik sem sérüljön. A sors áldott és egyben átkozott adománya ez, amit el kell fogadnom. Ha szembe megyek vele, és elnyomom magam, akkor boldogtalan leszek, depresszióba és abba a mocsárba süllyedek, amiben voltam. Ha a külsőm nem fogadom el, akkor pedig elkorcsosulok, nem leszek fizikai nememnek megfelelő, ez sem jó. Ezen már nem változtathatok. Sokat gondolkoztam az elmúlt időszakban ezen, és azon, hogy akkor mit tehetek azért, hogy összhangba, harmóniába kerüljek saját magammal. Volt amit már előző bejegyzéseim egyikében említettem, de a teljesség kedvéért megismétlem.

A következőket foglaltam össze:

- Megadom, ami a külsőnek jár. Mert a felismert belsőm, ezt maximálisan elvárja. Férfiként kell kinéznem, úgy ahogy eddig. De mindezt igényesen, stílusosan, és színesen, változatosan teszem.

- Magas fokú ápoltság, hajnak, körmöknek, szájnak rendben kell lennie. - voltam japán manikűrt csináltatni, az még egy férfinak is elmegy.

- Nem félek számomra új ruhadarabok felvételétől... De csak azoktól, amiket senki sem lát, és még értelmük is van. Egy 100 denes harisnyanadrág (van férfiak részére is) bizony jól jöhet a hideg télben - fázós is vagyok. Nem látja senki... Max nem számolok be róla senkinek. Ilyen egyszerű, hogy az ezzel kapcsolatos kellemetlenségeket kikerüljem. A rövidnadrágos szezontól, illetve a melegebb idő beálltától úgysem fogom viselni, hiszen az számomra értelmét veszti. Csak funkcionálisan.

- Törődök a belsőmmel, odafigyelek rá. Mert nagyon tudom mennyire érzékeny vagyok és azt is, hogy belül nőként működök.

- Soha nem viselkedhetek úgy mint egy HP (hisztis picsa)... Mert bizony olykor előjött belőlem. Sokáig nem szóltam ha zavart valami, vagy sértve éreztem magam, kihasználtak, vagy csak baszogattak. De amikor kitört belőlem, akkor minden özönvíz szerűen... Mindenki megkapta a magáét, és még azét is, aki éppen nem volt ott. Inkább rögtön kiadom magamból, még mikor tudok finom lenni.

- Soha nem viselkedhetek úgy mint egy paraszt, főleg lányokkal nőkkel nem. Nem szólogatok be, nem mondok ki zaklató szavakat, nem célozgatok, nem ütök a fenekére, nem taperolom. Ez egy utolsó viselkedés, és nem hozzám méltó, főleg már azért is, mert a saját belsőm is alázom magam.

- Mindent csak természetesen... Semmit sem erőltetek magamra. Nem játszom megy magam.

Lillaként is a nők vonzanak. Ma ahogy megláttam Ritát, ritkán látott ismerőst, elkapott a forróság. Tündéri szemeivel, ahogy rám tekintett, ahogy beszélt velem. Nő a javából.

Közben mondogattam belül magamnak, hogy kuss legyen, van férje, nem kellene gondolni semmi pajzán dologra. De az a két szempár, a nőiesség, a beszélgetés, ahogy viselkedett velem, az mindent vitt. A szemében láttam, hogy bejövök neki. Végig a szemembe nézett, és megjegyezte milyen szépek a szemeim, milyen csinos vagyok, és hogy jó volna összefutni. Élveztem, sőt mi több nagyon élveztem a helyzetet, és hogy BÓKOL... Az agyamat eldobtam. Biztos vagyok benne, hogy megérte újraformálni magam, jönnek a jelzések.

Azt érzem, hogy nem csak elfogadom magam, hanem kezdem szeretni magam.

A helyzetet úgy fogadom el, ahogy az van. Nem akarok ezen változtatni, a testem férfi és az is fog maradni. A külvilágnak teljesen láthatatlan az ami belül van. Nem tartom kegyetlennek sorsom, mindössze tényként kezelem.

Mi tehetek? Belakom a testem, úgy alakítom, hogy jól érezzem magam benne, anélkül, hogy elfajuljanak a dolgok kóros irányba. Adok magamra. Odafigyelek az öltözködésemre, nem engedem az arcomon a borostát, elkezdtem edzeni is, főleg a hasamra, mert az kis pocak elkezdett idegesíteni. Vigyázok a körmeimre, nem lehet az sem elhanyagolt, ápolatlan. Az arcom bőrét is rendben tartom, tisztítom, ápolom.

A jelenlegi fodrászommal viszont kezdek elégedetlen lenni. Igaz, nekem sem volt elképzelésem, hogy mit lehetne belőle kihozni. Mondtam neki, hogy az ízlésére és a fantáziájára bízom magam. Erre mit csinált a nő? Levágta géppel ahogy szokta. Pedig nő, bevihetett volna egy kis fantáziát a dologba, de nem... Mi ebből a tanulság? Többet egy fodrászhoz sem megyek konkrét elképzelés nélkül. Most úgy néz ki a fejem, mint aki most szabadult a sorkatonaságból, pedig anyagot, amivel dolgozni lehet, bőven hagytam fodrászomnak.

Például ez tetszik:

Színesebbé vált az öltözködésem, nem ízléstelenül, de nem lehetek szürke egér, főleg nem az én személyiségemmel. Sok kéket, világos kéket viselek, de a csíkos dolgok is vonzanak. Ha már a testem férfi, legyen az jóvágású, stílusos, ízléses. Csak így tudom magam elfogadni.

Tavaly, 35 évesen ébredtem rá,hogy ki vagyok valójában. Egy nőtől hallottam, ő mondta, hogy a belsőm egy nő, aki egy férfitestben van bezárva. Nem  vettem rossznéven, valahol tudtam én ezt. Elgondolkoztam rajta, és elfogadtam. Mondta ezt már nekem cinikusan más is régebben. MEGVÁLTÁSNAK érzem, hogy ráébredtem az igazságra. Nem tudtam, hogy mi van velem, miért vagyok sűrűn depresszív állapotban, miért hagytam el olykor magam, miért nem sikerültek a kapcsolataim, és még rengeteg miértre érkezett válasz.

NINCS szó a szexuális irányultságom megváltozásáról, mert bizony továbbra is a nők érdekelnek. NEM fogok nőként öltözködni. Az égvilágon semmi drasztikus dolog nem történt, nem fog történni. Ennek ellenére nem akarom elnyomni a nőt bennem, és mindent megadok magamnak amit a belsőm kér. Színeket vittem az öltözködésembe, elmentem körmöshöz - nem műkörömért perszei, mindössze egy japán manikűrt kértem. Felvettem alkalomadtán harisnyanadrágot, amit más nem lát, csak én érzem magam jobban, tél van, hideg van, jól melegít. Na nem 15-20 denes vacakot, ami nekem nem ér semmit, 100 denest, aminek már értelme is van. Fázós vagyok, hasznát veszem.

Belül is jól vagyok, mert megtaláltam magam. Már sok dolgot egészen másképpen látok, érzek. Annyi, hogy nem igazán tudok mással erről beszélni. Nem hiszem, hogy a környezetem ezt képes lenne megérteni, felfogni ezt a helyzetet. Megkímélem őket ettől, magamat is bizonyos előítéletektől, ha ezt elmondanám akár a legjobb haveromnak, jönne is a megjegyzés, hogy akkor Te biztos buzi is vagy, meg jönne a kérdés, hogy akkor át is akarod magad operáltatni? Szerintem megindulna a nagyipari hülyeség. Akinek majd ezt a dolgot mindenképpen tudnia kell, az a jövőbeni párom, előtte ezt mégsem hallgathatom el. Mivel ő még képben sincs, ezért marad ez a blog, itt szabadon elmondhatom amit érzek,kitárhatom a lelkem...