A helyzetet úgy fogadom el, ahogy az van. Nem akarok ezen változtatni, a testem férfi és az is fog maradni. A külvilágnak teljesen láthatatlan az ami belül van. Nem tartom kegyetlennek sorsom, mindössze tényként kezelem.

Mi tehetek? Belakom a testem, úgy alakítom, hogy jól érezzem magam benne, anélkül, hogy elfajuljanak a dolgok kóros irányba. Adok magamra. Odafigyelek az öltözködésemre, nem engedem az arcomon a borostát, elkezdtem edzeni is, főleg a hasamra, mert az kis pocak elkezdett idegesíteni. Vigyázok a körmeimre, nem lehet az sem elhanyagolt, ápolatlan. Az arcom bőrét is rendben tartom, tisztítom, ápolom.

A jelenlegi fodrászommal viszont kezdek elégedetlen lenni. Igaz, nekem sem volt elképzelésem, hogy mit lehetne belőle kihozni. Mondtam neki, hogy az ízlésére és a fantáziájára bízom magam. Erre mit csinált a nő? Levágta géppel ahogy szokta. Pedig nő, bevihetett volna egy kis fantáziát a dologba, de nem... Mi ebből a tanulság? Többet egy fodrászhoz sem megyek konkrét elképzelés nélkül. Most úgy néz ki a fejem, mint aki most szabadult a sorkatonaságból, pedig anyagot, amivel dolgozni lehet, bőven hagytam fodrászomnak.

Például ez tetszik:

Színesebbé vált az öltözködésem, nem ízléstelenül, de nem lehetek szürke egér, főleg nem az én személyiségemmel. Sok kéket, világos kéket viselek, de a csíkos dolgok is vonzanak. Ha már a testem férfi, legyen az jóvágású, stílusos, ízléses. Csak így tudom magam elfogadni.