A férfitestben a női lélek, olyan mint a tűz és a víz... Tehát nem túl könnyű "kibékíteni" a külsőt és a belsőt, úgy hogy egyik sem sérüljön. A sors áldott és egyben átkozott adománya ez, amit el kell fogadnom. Ha szembe megyek vele, és elnyomom magam, akkor boldogtalan leszek, depresszióba és abba a mocsárba süllyedek, amiben voltam. Ha a külsőm nem fogadom el, akkor pedig elkorcsosulok, nem leszek fizikai nememnek megfelelő, ez sem jó. Ezen már nem változtathatok. Sokat gondolkoztam az elmúlt időszakban ezen, és azon, hogy akkor mit tehetek azért, hogy összhangba, harmóniába kerüljek saját magammal. Volt amit már előző bejegyzéseim egyikében említettem, de a teljesség kedvéért megismétlem.

A következőket foglaltam össze:

- Megadom, ami a külsőnek jár. Mert a felismert belsőm, ezt maximálisan elvárja. Férfiként kell kinéznem, úgy ahogy eddig. De mindezt igényesen, stílusosan, és színesen, változatosan teszem.

- Magas fokú ápoltság, hajnak, körmöknek, szájnak rendben kell lennie. - voltam japán manikűrt csináltatni, az még egy férfinak is elmegy.

- Nem félek számomra új ruhadarabok felvételétől... De csak azoktól, amiket senki sem lát, és még értelmük is van. Egy 100 denes harisnyanadrág (van férfiak részére is) bizony jól jöhet a hideg télben - fázós is vagyok. Nem látja senki... Max nem számolok be róla senkinek. Ilyen egyszerű, hogy az ezzel kapcsolatos kellemetlenségeket kikerüljem. A rövidnadrágos szezontól, illetve a melegebb idő beálltától úgysem fogom viselni, hiszen az számomra értelmét veszti. Csak funkcionálisan.

- Törődök a belsőmmel, odafigyelek rá. Mert nagyon tudom mennyire érzékeny vagyok és azt is, hogy belül nőként működök.

- Soha nem viselkedhetek úgy mint egy HP (hisztis picsa)... Mert bizony olykor előjött belőlem. Sokáig nem szóltam ha zavart valami, vagy sértve éreztem magam, kihasználtak, vagy csak baszogattak. De amikor kitört belőlem, akkor minden özönvíz szerűen... Mindenki megkapta a magáét, és még azét is, aki éppen nem volt ott. Inkább rögtön kiadom magamból, még mikor tudok finom lenni.

- Soha nem viselkedhetek úgy mint egy paraszt, főleg lányokkal nőkkel nem. Nem szólogatok be, nem mondok ki zaklató szavakat, nem célozgatok, nem ütök a fenekére, nem taperolom. Ez egy utolsó viselkedés, és nem hozzám méltó, főleg már azért is, mert a saját belsőm is alázom magam.

- Mindent csak természetesen... Semmit sem erőltetek magamra. Nem játszom megy magam.